A nagy kérdés az, hogy a balatoni turizmus - az országos mért - a válság ellenére kiugróan jó mutatói, a javuló szolgáltatási szint és promóció eredményét, vagy a válság közvetett hatását mutatják (miszerint nem megyünk külföldre, itthon maradunk, a magyar tengernél)?
clipped from www.vg.hu

A Balaton régió turizmusában tovább tart a nyári főszezonban beindult növekvő tendencia, ami páratlannak mondható a válság idején
A nem reprezentatív gyorsfelmérés azt mutatta, hogy az elmúlt hosszú hétvégén a megkérdezett tíz balatoni szálloda felében számottevően nőtt a vendégek száma a múltév nemzeti ünneppel és az iskolai őszi-szünetkezdéssel egybekötött hétvégéjéhez képest. A felmérésben résztvevő szállodák belföldi vendégeinek száma a kérdéses időszakban átlagosan 23,5 százalékkal, az összes vendégszám pedig 16 százalékkal haladta meg a tavalyi adatokat úgy, hogy az elmúlt évben négynapos, idén pedig csak háromnapos ünnep volt a vizsgált hosszú hétvége  - számolt be Dani Barbara, a Magyar Turizmus Zrt. Balatoni Regionális Marketing Igazgatóságának vezetője.
blog it

Tags: , , , , , ,

Szal: nagyon úgy néz ki ennek a nyárnak is vége, nem csak a Balatonon, de úgy általában. (De még nem kell lehúzni a redőnyt mindenütt, bizonyos területeken az ősz és a tél is tartogat lehetőségeket. Igaz ezektől az érdekelt vállalkozók jobban fáznak, mint a nyári szezontól tartottak.) Hogy milyen volt, mármint üzletileg a balatoni főszezon?

Nos, mindenki másként látja ezt, de abban megegyezhetnek a véleményformálók, hogy nem is volt annyira rossz: az időjárás az elején kicsit betett, de a július már kecsegtető volt, az augusztus meg már már szenzációs: már ami az időjárást illeti. (Meg gyakran pont a hétvégékre romlott el az idő! De talán pont ezért felfedeződtek a balatoni borok lelőhelyei, a pincék.)

Programokban azonban nem volt hiány, mondhatni dúskáltunk bennük, talán épp ennek köszönhetően volt elviselhető, ha morcosra fordult az idő

A gazdasági válság persze menthetetlenül begyűrűzött, kevesebb német és több szláv szomszéd érkezett külföldről… Meg egyáltalán, a hazánkfia újra felfedezte magának a Balatont. Ennyi magyarajkúval csak az antivilágban lehetett találkozni, még a rendszerváltást megelőző időkben.

Mondjuk most az átlagmagyar nem két hétre és szakszervezeti üdülőbe érkezett, hanem többnyire néhány napra csupán, jó esetben vissza-visszatérve, hogy azután óvatosan költekezzen.

Ki járt rosszul? Talán a bóvliárusok… (Bár rossz időben, meg náluk volt nagy a nyüzsgés!)
A vendéglősök azt mondják, több vendégből kellett az előző évihez majdnem mérhető forgalmat generálni. Reneszánszát élte az olcsó szállás, de a az árakban lemenni tudó, a színvonalból leadni nem akaró sokcsillagos szállodák sem panaszkodhatnak…

Mondjuk ki bátran, a válságot valamelyest ellensúlyozni tudta az üdülési csekk, az étkezési jegyek, az Adria távolsága, és némileg drágább árszintje. Szerintem mindenki sokkal rosszabbra számított vállalkozói oldalon.

Mi meg, még jobb időt vártunk az égiektől:)

A magam részéről még annyit tennék e szezon margójára, hogy még nagyon sok tartalék van a marketingben… Jövőre ráadásul választások tavasszal és ősszel - ha addig nem történik valami - kevesebb figyelem fog a Balatonra fordítódni a politika részéről, talán kevesebb pénz is jut fejlesztésre mint eddig volt…

Előttünk az ősz, meg a tél.

Tags: , , , , , , , , , ,

Az utóbbi időben a különböző közösségi hálózatok és tagjaik sorra kerestek meg azzal, hogy ugyan csatlakozzak már hozzájuk. Az első időben még vitt a kíváncsiság… Érdeklődési körömnek megfelelően persze előbb utóbb megnéztem van e a Balatonhoz köthető szekciójuk, ahol a networkön belüli Balatonimádók lelehetők fel.

(Ahány hely, annyi kezdeményezés, de alapjában mindegyik ugyanarról szól: tölts fel ezt-azt, oszt oszd meg amid van és ismerkedj. Semmi érdekes, semmi plusz, ami valóban - jobb híján - összetartaná a spontán alakult klubokat, melyek így, egy idő után érdektelenségbe fulladnak! A legnagyobb ilyen közösséget a “Balatoni láncot” Bánki Karcsi építette fel, több mint 20.000 taggal, az iwiwen, de annak átalakulásakor töröltetett: ezért nem tudhatjuk, hány taggal és hogyan működne ma? )

Aztán elgondolkodtam mi értelme ennek az egésznek - mármint a közösségi oldalaknak - azon kívül, hogy tagjaik jól elvannak a közösségi trében térben, míg jó esetben a fenntartó vagy a létrehozó (célzott, vagy sem) hirdetésekkel bombázhatja érheti el a felhasználókat.

Nincs ennél életképesebb modell? A Balatonnal bíbelődésemből kifolyólag az utóbbi időben - külföldi példák után is kutatva - keresem, milyen működő minták mentén lehet beindítani a webturizmust a Balatonon? (Korábban már kiveséztem a vezető balatoni portálok és webhelyek 1.0-ás állapotát. Azóta vízióimon kívül semmi, de semmi érdemleges nem történt, pedig a szemantikus web 3.0-ja itt kopogtat a zárt ajtókon.)

Arra jutottam, nem vehetünk át másutt bevált megoldásokat a webturizmus motiválására, élénkítésére, mert ekkora ugrást a hazai felhasználok (döntő része) nem tudna követni.

Ezért maradt a meglévő klisékben való gondolkodás. Egyre többen használjuk a közösségi hálózatokat? Hát akkor gondoljuk át, mit lehet magyar kreativitással ebből még kihozni?

És akkor jutott eszembe, hogy nem csak úgy lehet valaminek a népszerűségét - értékét - mérni, hogy közönségszavazásokat teszünk ki a felületre, meg tartalmakat csillagocskák számával értékeltettünk…

Egy közösségi (kapcsolatgyűjtő) oldalon minél többen ismernek, annál hitelesebb népszerűbb vagy… Hát akkor, (nem új gondolat, nem is az ördögtől való) amit mérni, népszerűsíteni kívánunk dobjuk be a rendszerbe, felhasználóként, és ha az adott terméknek, szolgáltatásnak, (pl: egy fesztiválnak, strandnak, szállásnak) idővel sok barátja lesz, akkor biztosak lehetünk bizton hihetjük, érdemes nekünk is kipróbálnunk!

És kérdem én: kell az adott terméknek, szolgáltatásnak, fesztiválnak ennél jobb - a felhasználók visszaigazolásán - alapuló reklám?

Látogatottság? Felhasználók bevonása? Hát kérem: kérjük meg a felhasználókat a termékek szolgáltatások (pl: egy fesztiválnak, strandnak, szállásnak)  tesztelésére, mondják el benyomásaikat közvetlenül a többi felhasználónak, akik szintén szívesen tennék ezt, amennyiben ingyenes, vagy kedvezményes lehetőséget kapnának erre! Sorsoljunk? Vagy aki kapja marja, legyen csak minden percben a figyelem középpontjában rendszerünk, mely közös érdeklődésünk tárgyára koncentrál. (És akkor jönnek az önkéntesen kialakuló célcsoportokban rejlő lehetőségek, körüzenetek… Had nem mondjam tovább! Innen már mindenki tudja hogyan tovább. Hát tessék, hány területre húzható rá ez a modell? Fogjuk meg és vigyétek!)

Hogy mindez üzleti modellként működik e? Ki lehet (ki kell) próbálni!

Ami minket illet Bánki Karcsi barátommal:bennünket eddig sem a pénz motivált. Egymástól függetlenül a Balaton 2003-as kiszáradását pusztulását látva határoztuk el, hogy jó hírét visszük a magyar tengernek, hogy visszahozzuk aranykorát. Azóta is: Ő ezért szemlézi a balatoni híreket, üdültet - összefogással - olyan családokat, akik saját erejükből soha el nem jutnának a Balaton partjára, én meg ugye írom a Balatonblogokat.

Most gondoltunk egyet: megnézzük mi hozható ki a Balaton javára ebből az ötletemből.

A tesztelés terepéül a ning.com rendszerét választottuk, de rövidesen a beta verziótól kezdve, saját domain alá költözünk… (Akinek van kedve az alpha verzióhoz, belülről is kíváncsi a közösségi funkciók kiaalakulására, regisztráljon!

Arra kérünk, ha tetszik az ötletünk, segíts a népszerűsítésben, hiszen egy közösség ereje a tagok számában is mérhető:)

És miben rejlik egy ilyen közösség ereje? Végezetül ide idézem a “Balatoni lánc” egykori (non profit) vezérgondolatát:

A Balatoni lánc virtuálisan körbeöleli a Magyar tengert. Ezen a forró dróton
keresztül pillanatok alatt végig lehet futtatni a fontos híreket,
tájékoztathatjuk egymást, valamint felhívhatjuk a figyelmet egy-egy Balatont
érintő kardinális kérdésre. Mindenki bekapcsolódhat, aki valamilyen formában
kötődik a tóhoz (helyi lakos, nyaraló tulajdonos, vendég, szimpatizáns) és
ha már elegen leszünk, erős érdekérvényesítő képességgel, egységes
fellépéssel láthatjuk el a Balaton képviseletét
.

Tags: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Következő blogszemlém a koca, avagy vasárnapi kerékpározásról szól a Balaton körül és környékén. Minkét bejegyzés nem kevés tanulsággal szolgál. Egyrészt megtudhatjuk érdemes e letérni (szerintem igen, ha tudatában vagyunk mi vár ránk) a balatoni bicikliútról, a Káli-medence felé, másrészt azon is elgondolkodhatunk, hogy vigyünk e legközelebb magunkkal GPS-t, hogy hódolhassunk a geocachingnek ládákat vadásszunk, illetve a környezetükben felfedezhető látványosságokat?

Vonyarcvashegy amúgy a legkevésbé balatoni hangulatú település. A kemping mégis félig volt németekkel, meg pödrött bajszú osztrákokkal. Itt akad azért egy kurózium, a sziklafal tövében kis homokbuckákban teknősbékák tojáslerakó helyei vannak, ezt ki is táblázták rendesen, hogy ne ott jusson eszébe kvadozni a fritznek.

A negyedik napon már nagyon fáradtak voltunk, fájt a seggünk rendesen, még nekem is, pedig alig van. Hát bizony - itt még egy nagyon jó tanács a bicikliseknek - nem érdemes ám spórolni az ülésen. Hosszú túrákra vegyetek méregdrága zselés csodaülést, a seggetek kezet fog csókolni érte. Most látom csak, milyen csúnya képzavarba kerültem… - via: hallatlan

A kincskereső ösztön nemcsak a gyerekekben van meg, s mivel a geocaching a GPS gyakorlati alkalmazását igényli, sokan hódolnak már a játéknak. Bringázás közben az már egy geoláda gyűjtő játékos is simán megtörheti a túra ritmusát viszont olyan dolgokra is felhívja a figyelmet, ami mellett feszülő lábbal továbbgurultunk volna. - via: GyaPot

Tags: , , , , , , , , , , ,

Annak aki esetleg először jár itt: az alábbiakban a Balatonnal kapcsolatos friss blogbejegyzésekből válogatok, amiből kiderül két fajta ember van: aki már menthetetlenül beleszerelmesedett a Balatonba, illetve, aki még nem is járt e varázslat környékén.

Drága Anyukámnak vesszőparipája a Szent György-hegy, úgyhogy ismét oda mentünk kirándulni. Ezúttal a raposkai Bazaltorgonák Tanösvényt jártuk végig. Kissé persze túlzok, amikor azt mondom “jártuk”, mert sokszor bizony cipeltettem magamat a szüleimmel.

via: Bátor

Hazafelé Zalakarosról átkelve a Völgyhídon megálltunk Siófokon. Kiváncsian vártuk, milyen lehet a Balaton. Rajtunk kívül talán 3 ember volt a parton. A parkoló idény szerint fizetős, s a szezon május 15-én 00.00 órától óránként 300 forintért használható. Így egy órányi aprót beledobáltunk. Csend volt, egy-egy hattyú zavarta meg csupán a vizet.

via: GRÁNÁTALMA

15:45 Badacsony, velőtrázó napsütés, Balaton, és egy teremtett lélek, annyi nincs sehol! Én még Badacsonyt soha nem láttam üresen, bár ehhez hozzájárúl az is hogy koca Balatonos vagyok. Csak nyáron tolom le a képen mindig.

via: SCOTT

Kuvik barátomra emékezve, aki a Balaton szerelmese volt:

Köszönöm a dalos napokat, perceket
az akácillatos domboldalt s a völgyet,
A kék eget és a Tündérkertet,
Ahol mosoly-csomagban tettem le
Fájó terhemet.

Köszönöm a hegyek ölelését,
A bazalt-óriás nyugalmas vissz-tükrét,
Az öreg tó tavaszi halvány-kékjét,
Amiben újra és újra megmosom
Ámuló tekintetem.

via: _ZSO_

Ábrándozások az élet nagy kérdéseiről -elmélkedés. Naplemente színű, vidám hangok. Zsibongó strand. Nád a Balaton partján. Egy üveg sör a kézben, ha lesz egyszer egy saját, külön-bejáratú magyartenger-parti ingatlanom, ott majd pohár vörösbor.

via: Zefir

A Természet örömkönnye a Balaton

via: Hot Gril

Tags: , , , ,