És én még azt merészeltem írni - programajánlómban -, hogy hideg van már a pecázáshoz… Ebből is kiviláglik, hogy, nem vagyok egy vérbeli horgász… Mert, nem hogy lehet, de nagyon is. különösen, ha az időjárás is kegyeibe fogadja az embert, nem csak a szerencse…
(Vannak jó horgászblogok, ez is olyan, hogy muszáj ajánlanom!)
| Gyönyörű a Balaton, így késő ősszel is. Hideg van, ellenben nincs szúnyog. Öcsémnek dolga volt, be kellett fejeznie a horgászatot, én egész napra készültem, a továbbiakban egyedül birtokoltam a csónakot. Az idő is javult, a nap egyre jobban megbírkózott a felszálló köddel. |
| Több csónak is volt a pályán, ők is csipegettek, sőt olyan hírek is voltak, hogy komoly halakat is merítettek a napokban. Természetesen a ‘bezzeg még tegnap nagyon evett’ efektus jött itt is elő, de tény, hogy szinte napok alatt eltűnt a hal a helyről. Mondjuk egy Balatonnyi vízben van hova mennie. Én már megnyugodtam, volt két szép halam, vártam a ráadást. |
| A táj kivirult, a váltakozó szél alkonyatra megint elcsendesült - tényleg szép ez a nagy tó. |
|
|
Tags: balatoni horgász 2009, horgászblog, őszi Balaton
Vannak ezek a Balatonimádók: néha belebotlok bogbejegyzésekbe, melyekből
kisüt Balaton imádata, még ha hideg is van
Most ezt találtam:
| Milyen érdekes, hogy csak hazaérve, egyedül maradva, visszagondolva, zenét hallgatva szivárog át a tudatomig, mennyire melankolikus a Balaton késő ősszel. Addig csak olyan volt, mint valami fura, szinte oda nem illő, túlméretezett és tájidegen díszlet egy falucska szélén. A víz szürkéje összeért az ég ugyanolyan szürkéjével, sem túlpart nem volt, sem horizont, csak az a fénytelen, megfoghatatlan, egynemű valami, ezer évig lehetne bámulni és ezer évig bámulna vissza |
|
|
Tags: Balatonimádók, őszi Balaton
